Home...

Egy hosszú hónap benne ezer történéssel...ennyi ideje nem voltam itthon. Ám ma végre valahára elérkezett a várva várt nap, amikor is felszállhattam a 11:14-es Budapest Déli pályaudvarig tartó IC-re, és 3 óra alatt haza is robogtam. :D Mit ne mondjak nagyon jó érzés itthon lenni. Annyi sok minden változott, a lakást totálisan kicserélték...már csak néhány új bútor hiányzik,de az is folyamatban van.
Anya már a vonatállomáson várt rám, és nagyon jó volt őt is újra látni, már hiányzott. No persze a cicámat sem hagyhatom ki a felsorolásból. A kis drága azonnal felismert, és egész délután jött oda hozzám játszani, vagy csak pihenni. Eszméletlen sokat nőtt. Kis macskából kamasz macska lett. :D Bár a fülei még mindig nagyok a fejéhez képest. :)
Közeledik az év fénypontja. Legalábbis nekem az év szenzációja a karácsony. Holnap anyával teljes mértékben elkezdjük a készülődést. Az első állomás: sütisütés. Az idei menü hókifli és mézeskalács, no meg majd 24.-én az elmaradhatatlan somlói. A lakásban már a dekorálás egy előre haladtabb fázisban áll, de a gömbök és girlandok a szekrény mélyén várnak, hogy előkerüljenek. Haza jöttem, így ez asszem nem fog sokáig tartani.
Csütörtökön még elintézzük az utolsó vásárlási teendőket. Pénteken pedig közös karácsonyi vásározást és forralt borozást tervezünk.
Jó érzés itthon lenni. Haza értem a nyugalom szigetére. Ez pedig egy darabig most így fog maradni. Januárra, ha minden jól megy kb. csak másfél hétre kell vissza mennem vizsgázni, majd feb.6.-áig itthon lehetek.

Most viszont zárom soraimat. Mindenkinek csodaszép, élményekkel teli karácsonyt kívánok. A karácsony pedig az az időszak amikor a csodák száma megsokszorozódik, mert a csodák igen is léteznek... :)

Amikor eltelik egy hónap...

Ohh jaj...réges-rég nem írtam már. Ezt mélységesen sajnálom, de az utóbbi idők megpróbáltatásai, nem sok lélegzet vételt engedtek.
Nos az első ilyen nagy változás, hogy 3 hónap után új albérletbe költöztem. Új fejezetet nyitottam a pécsi életem c. könyvben, és ennek a fejezetnek a címe: Néha vállalni kell a kockázatot. Nos belevágtam a dologba, és nem bántam meg. Összepakoltam a hónapok alatt apránként lehordott cuccaimat, és elindultam. Mit ne mondjak nagyon sok mindenem volt. Viszont a küldetés sikerrel teljesült. A szobámban szépen elrendezkedtem, kialakítottam a saját kis birodalmam. Ki simultak a ráncok a homlokomon, és teljes mértékben megnyugodtam. Visszatért a biztonság érzetem, és a jókedvem is. Remélem tényleg beválik. Annak nagyon örülök, hogy a lakótársaim nagyon kedvesek, így jól kijövünk, és szerintem a jövőben is így lesz.
A másik dolog pedig, hogy muszáj éjszakákat beáldozva tanulni. Ilyen az egyetemisták élete, ezt gondolom senkinek sem újdonság. :)
13 nap karácsonyig. Nekem ez akkora öröm. Egyre közeledik az év fénypontja. Tiszta karácsonyi hangulatom van, és ha otthon lennék, már tuti a karácsonyi gömbök és girlandok tömegébe úsznék. Persze a karácsonyi dalok sem elhanyagolhatóak, az idei kedvenc Michael Buble új karácsonyi lemeze. Annyira jó, ahogy régi klasszikusokat új hangzásban adja elő.
Nagyon várom, hogy 20.-án délután hazarobogjak az IC-vel, és belevessem magamat a totális karácsonyi készülődésbe. Anya megígérte, hogy hagy nekem sok díszíteni valót.
Nos asszem most zárom e bejegyzést. Mindenkinek kellemes karácsonyi hangolódást kívánok. Hisz közeledik az év legszebb ünnepe ami a legtöbb csodát rejti...mert a csodák igen is léteznek. :)

Once upon a time :)

Mivel ma egész nap itthon voltam, és nem történt túl sok izgalmas dolog. Reggel  5-kor a macska keltet, bár utána még visszaaludtam, a nap nagy része pedig tanulással telt el...bár közben lement 3 film is. :) Nos szóval azért is gondoltam, hogy inkább arról írok, hogy elterveztem, hogy kicsit bővítem ezt a blogot, mégpedig úgy, hogy nem csak egy adott nap élményeiről számolok be, hanem létrehozok új rovatokat. A terveim pedig a következők lennének:
 1. The most inspire picture of the week. Ez azt jelenti, hogy minden héten vasárnap feltöltenék egy olyan képet, ami szerintem a legjobban sikerült az adott héten. Kezdetben, mikor tervezgettem, hogy elkezdek blogolni, így indult az ötlet, hogy valami olyan portált kéne létrehozni, ahol képekkel tudom szemléltetni a mindennapi életem itt Pécsen. Amolyan 'Ilyen Pécs diákszemmel' blog. Most már technikai akadályai sincsenek a dolognak, remélem Nektek is tetszeni fog. Itt jegyzem meg, hogy nagyon köszönöm a sok pozitív visszajelzést a bloggal kapcsolatban. Bárkitől mindig szívesen fogadok, véleményt, kritikát, mert ez számomra mindenképp egy pozitív visszajelzés, hogy mit csinálok jól, és esetleg min kellene változtatnom. :)
 Nos a 2. terv az lenne, hogy lenne még egy rovat, amiben minden héten valami kreatív dologról számolnék be. Egyrészt megmutatnám, azokat az ötleteket amik a fejemben kavarognak, másrészt leírnám részletesen a menetüket, így ha kedvet kaptok hozzá Ti is otthon gyorsan, egyszerűen, és nem mellesleg könnyen eltudjátok készíteni. Persze írnék hozzá lelőhelyeket is,ahol az adott alkatrészeket, sokkal olcsóbban megkaphatjátok, így nem muszáj drága pénzért megvenni., és még egyedi is. Higgyétek el a kreatívkodás nem nehéz, csak egy jó ötlet kell, és még olyan is könnyen meg tudja csinálni, aki azt gondolja magáról, hogy nincs jó kézügyessége.
 A 3. ötletem pedig az lenne, hogy időről-időre megosztanék Veletek divat és stílus tippeket. Részletesebben beszámolnék az adott időszak friss híreiről trendjeiről. Ez nem heti rendszerességgel lenne. Leírnék néhány praktikus stílus, és szépség trükköt, amit egyszerű alkalmazni, és megosztanám Veletek azt is, hogy nekem éppen, mi tetszik nagyon.
Szóval ezek lennének az újításaim. A blog még tudom nagyon kezdetleges, de igyekszem folyamatosan szépítgetni, és egyedivé tenni. Szeretnék Nektek, minél több érdekes, és inspiráló dolgot megmutatni. Véleményeitekre pedig tényleg kíváncsi vagyok, a mostani bejegyzéssel is kapcsolatba, hogy mit szóltok ötleteimhez. Továbbra is jó olvasgatást!....

inspiráció

Szeretem a csütörtököket. Hogy miért? A csütörtöki napjaim a leglazábbak. Reggel kénytelen vagyok korán felkelni és 8-ra bemenni az egyetemre,de fél 10 kor már végzek is. Így bőven akad időm más dolgokra. Emellett kénytelen vagyok felöltözni és valami emberi külsőt varázsolni magamnak. Így tehát mindig van ok, hogy kimozduljak itthonról. A csütörtökök inspirálóak. Kora délelőtt megindul a városban a nyüzsi. Nagyon szeretek óra után elmenni sétálni, nézelődni, megnézni a kedvenc boltjaimba az újdonságokat, vagy csak leülni a Széchényi térre egy finom péksütivel és teával. Bár a rossz idő miatt ezt már nem nagyon tudom megengedni magamnak, de egy kis délelőtti séta belefér. Ha pedig nincs kedvem sétálni, elmegyek könyvtárba, vagy csak simán haza jövök. Csinálok egy finom reggelit, és máris jól indul a nap.
Ma reggel eléggé ködösen indult az időjárás, de szép volt. Olyan más hangulata van az egésznek. Az egyetemtől lesétáltam a buszmegállóig, majd elmentem könyvtárba. Nem vagyok nagy olvasó,de ha egy könyv érdekel, vagy megragad,arra nagyon szívesen szánok rá időt. Nincs is annál jobb, mikor egy kalandokkal teli olvasmányba mélyed az ember. A busz tökéletes hely az olvasásra. Jó dolog kizárni magam körül a sok rosszkedvű, unott, olykor tolakodó embert, és egy más világba csöppenni 15 perc erejéig. No persze ez csak akkor működik, ha éppen nincs olyan tömeg a buszon, hogy szinte fel se fér az ember. Ma is így tettem elővettem, a könyvet amit kikölcsönöztem: Joan Harris: Szederbor és csak olvastam. Bár mondjuk ezt a könyvet most épp párhuzamosan olvasom az Alice csodaországban angol nyelvű változatával. :) Egyet bánok nagyon, hogy hiába van itt ez a hatalmas könyvtár a Tudásközpontban, eléggé hiányos az állománya, főleg idegen nyelvű irodalomból. Legnagyobb sajnálatomra,mert nagyon szeretek angolul olvasni.
Nos visszakanyarodok a mai napomhoz. Jó érzés volt ma az,hogy nem kellett rohanni sehova, délután kényelmesen besétáltam még latin órára, előtte mindent szépen elrendeztem itthon. Most késő délután, egyre szebb a város, ahogy kezd sötétedni, kigyúlnak a fények, teljesen más hangulata lesz. Mindig nálam van a fényképező gépem, hogy megörökítsem a vissza nemtérő pillanatokat. Apró kis morzsák a jövő emlékképeihez. Majd, ha sok ilyet összegyűjtöttem csinálok belőlük egy nagy albumot, és sok év múlva jó lesz visszanézni, hogy milyen is volt egyetemistának lenni.
Most pedig asszem főzők egy jó forró almás-fahéjas teát, kényelmesen elhelyezkedek, és neki látok tanulni. :)

hello again... :)

Nos, most akadt némi kis szabadidőm, amolyan pihenés képpen a filozófia tanulás közben. Ma úgy gondoltam összefoglalom röviden a mostanság történt dolgokat. Az idő rohan, szinte még csak most volt szeptember eleje, és már is ott tartunk, hogy négy hét múlva félév zárás van, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy a karácsony előtti telelésünk is ugrik, néhány vizsga idő pont miatt. Ezt fájó szívvel veszem tudomásul, mert már úgy beleéltem magam a Heidelberg-i karácsonyi vásár látványába, no meg néhány új téli ruha vásárlásába. :) Egy dolog vigasztal, hogy hamarosan, itt a karácsony. :) Számomra ez az év fény pontja. Annyira szeretek már több héttel előtte elkezdeni készülődni, ajándékokat barkácsolni, és ünnepi díszbe öltöztetni a szobát kellemes karácsonyi dalok hallgatása közben. Ez nagyon boldoggá  tud tenni. Nálunk a karácsony, mindig nagyon jól telik. 24.-én este megcsinálja Anya a különleges karácsonyi menüt. Ilyet csak Anya tud, és fergetegesen finom. Kezdésként francia hagyma leves füstölt sajttal, majd fő fogásnak ananásszal töltött pulyka, és diós-aszalt szilvás pulyka, krumplipürével és almahabbal. Zárásként, már, ha maradt még némi hely a gyomrunkba akkor somlói, és egyéb karácsonyi sütemények. Igazi családias hangulatba telik az ünnep nálunk. Nemsokára lehet készíteni már az adventi koszorúkat. Idén asszem új ötletet kell otthon kitalálnunk, mivel tavaly előttük a habcsókos, pillecukros koszorút.:)
Nagyon belementem a karácsonyi témába, így vissza is kanyarodok a jelenbe. A múlt héten otthon voltam, mivel őszi szünetünk volt. Nagyon jó volt. Forralt bor iszogatni, közben sült gesztenyét enni, a cserépkályha pedig ontotta a meleget. Egy kis feltöltődés, és most újult energiával tértem vissza,ide Pécsre. Az élet mozgalmas, mint mindig. Előre látva elkövetkező heteimet, asszem a hosszan tartó tanulás fogja kitölteni. Szeretném, ha jól sikerülne az első félévem. Megfogadtam, hogy kihozom magamból a legtöbbet, és mindent megteszek. Így előre tekintek, és biztosan haladok a cél felé.Tudom nem lesz olyan könnyű, és sok kitartás kell hozzá. Ilyenkor mindig eszembe jut egy ösztönző idézet: I start it now, not tomorrow! (Most elkezdem, nem holnap!) Most tehát én is így állok neki, négy hét még hosszú idő, aztán meg jöhet a megérdemelt szünet.
Pont, ma gondolkoztam azon,hogy milyen jó egyetemre járni. Lehet sok időt és energiát vesz igénybe,de olyan értékes tudással gazdagodunk, ami később is tudunk alkalmazni, és emellett még érdekes is. Összességében nagyon szeretem az egyetemista életet, van egy olyan különleges hangulata. :) Azt, hogy ide kell járnom Pécsre, pedig már nem bánom. Az elején nehezen fogadtam el ezt,de egyre otthonosabban érzem itt magam, és nagyon sok minden tetszik itt. Két hónap elteltével, már sokkal jobban érzem magam,mint az elején, és ez még csak jobb lesz.

rég volt

Tudom,hogy lassan több, mint egy hete nem adtam életjelet magamról. Ne haragudjatok ezért kedves olvasóim. Nem panaszkodom, hogy kevés volt az időm, vagy, hogy vizsgákra kellett tanulni (bár még most is:) . Inkább csak sokat agyaltam, hogy miről is írjak. A múlt hétvégén két hét után újra hazamentem. Nagyon jó érzés volt. Szeretem Pécset is, sok barátom van itt, és egyre több minden köt ide, de ugye az otthont semmi sem pótolja. Kicsit olyan, mint egy 4 évig tartó nyaralás (vagy kitudja mit hoz a jövő). Bőröndbe becsomagolni, haza utazni, majd néhány nap után újra vissza kétszer annyi csomaggal. :) Visszatérve, nagyon jó volt végre újra látni az otthoni dolgokat, főleg anyát. :) Annyi minden változott mióta itt vagyok. A lakás egyre szebb lesz, ahogy egyre inkább közeledik a felújítás végszakasza. El tudjátok képzelni milyen szép a nappaliban az étcsoki barna padló, és az eperhab színű fal. Szinte összefut az ember szájában a nyál. :) Szép lesz, és nagyon várom, hogy az én szobám is elkészüljön. Anya tökéletesen megtervezte az egészet. Jó lesz télen, a meleg kályha mellett ücsörögni forró teával, és otthon lenni. Ahogy ezeken gondolkoztam rájöttem, hogy igazából nekem mi is hiányzik itt. Miért nem érzem, úgy, mikor belépek a kis lakásomba, hogy hazajöttem. Az otthon melege. Az, hogy élet van, hogy forró vacsorával várnak az asztalon, hogy nem vagy egyedül. Az,hogy van kivel leülnöd beszélgetni. Ha olyan kedved van egész nap pizsamában, kócosan, smink nélkül lenni. Ezeket a dolgokat, pedig csak nagyon kevés dolog pótolhatja. Ezért van legbelül még mindig honvágyam. Próbálok mindig nagyon erős lenni, és kitartani, de néha mikor senki sem látja,még mindig elfog a szomorúság. Nehéz küzdeni, sok energiát vesz igénybe. Szerencsére életem során megtanultam pozitívan nézni a dolgokat, és meglátni mindenben a jót, még ha keresni is kell. Megtanultam örülni, az apró kis örömöknek is, és próbálom megtalálni minden napnak a maga kis csodáját. Közben pedig pereg az idő, közeledik az őszi szünet.  Az egyik kedvenc japán mondásom jutott eszembe. Motto Ganbatte! (Mindent bele, Hajrá előre!!) Összeszedem minden lelkesedésem, kitartásom, és jó kedvem, és csak előre haladok a cél felé. Jövőhét csütörtök este pedig újra haza indulok, a bőröndömmel, és most már a macskát is viszem. :)

...ködsüvegekkel ellátott havasokra telepszel,s nézed a távolt...

 ...Míg sétálok, rám mosolyogsz, ősz. Rám mosolyogsz a
sarkon a gesztenyeárus síró tűzparazsából,
rám mosolyogsz az esőből; és ha megállok a hídon:
ellocsogod, minden titkod kibeszéled a szürkés-
sárga habokból; és a szelekből hogyha fülembe
súgsz nagy pajkosan illetlen szavakat, ugye, akkor
el ne csodálkozzál, amikor zavaromban az arcom
is kipirul tőlük. - S ha a Fellegvárra fölérek:
sárgálló levelek tömegét küldöd föl utánam,
mik titkos szövegét mikívülünk senki sem érti.

    Sok leveledre, ha későn is, de küldöm a választ.
Halld meg hát: szeretem bágyadt meleged ragyogását,
mely a nyári remények dús kiteljesedését
hozza magával; és szeretem hűvös nyugalommal
elvánszorgó napjaidat, mert széllel-esővel
késztik az embereket, hogy egy kissé melegebben
nézzenek egymásra; szeretem, ha a ködsüvegekkel
ellátott havasokra telepszel, s nézed a távolt:
van vajon-é sok időd még itten időzni minálunk:
jő-e a tél már, és elkerget, s hóborította
országában átveszi-é az uralmat, avagy még
hagyja, hogy elkészítsd egy évre előre lakásod:
béleljed bíbor szőlőkkel, aranysugarakkal...

/Szilágyi Domokos: Őszi séta (részlet)/

Púdertükörtánc 2.

Szépséges...

Balerina

Őszies

A lemaradt képek a bejegyzéshez. :)

Púdertükörtánc...

Napok óta ezen agyalok, mi legyen a következő téma. Miről írjak. Nem szeretnék olyan témákról, mint, hogy pl.: ma korán kellett kelnem jaj, de fáradt vagyok, vagy, hogy közelegnek a ZH-k annyit kell tanulni. Ezek mindennapos dolgok, amiért nincs értelme panaszkodni, meg kell küzdeni velük. Másrészt pedig ez a blog nem azért jött létre, hogy beszámoljak a mindennapok átlagosságáról. Ezt már azért sem tenném, mert így egy rém unalmas blog lenne, amit nem olvasnátok szívesen. Szóval, összeszedem minden ihletem, és próbálok megosztani veletek, valami érdekeset.
Nos először is a címről. Púdertükörtánc. Nagyon jó szó, különleges. Egy dalszövegben hallottam meg, és nagyon megszerettem. Valahogy úgy a szívemhez nőtt, mint a bogyósgyümölcskertész, vagy a szívszenzáció. Tudom, tudom, kicsit örültségnek hangzanak ezek a szavak, de valahogy olyan különlegesek. Van egy olyan egyedi hangzásuk. De térjünk vissza az első szóhoz. Amikor ezt a szót hallom, olyan érzésem van, mintha ezernyi érdekes dolog lenne belezsúfolva 15 betűbe. Valami olyan púderrózsaszín, királylányos dolog lenne. Mint a balerinák, akik púderrózsaszín szoknyába táncolnak végtelen kecsességgel. Miért választottam,ezt a címet? Mert különleges...és mert nekem nagyon tetszik ez a szó.
Beköszöntött az ősz. Ennek nagyon örülök, mert az egyik kedvenc évszakom a tavasz mellett. Hullanak a levelek, színes minden. Lehet hordani a szép kardigánokat, harisnyákat, kabátokat és egyéb kiegészítőket. Egy esős szeles délutánon , nincs is annál jobb, mikor forró teával, pléddel betakarózva, ülni a fotelben és olvasni egy jó könyvet vagy magazint, vagy esetleg nézni egy jó filmet. Szeretem ezt az életérzést, olyan jó hangulata van. Kint a zord időjárás, bent pedig a kellemes meleg hangulat. Emellett nagyon szeretem még az őszben az utolsó napsütést. A különleges fényeket, ahogy a nap utolsó meleg sugarai átsütnek a színes lombkoronán. Olyan varázsos. Aztán lassan lassan az idő egyre rosszabbodik, és beköszönt a tél, így érdemes kihasználni még ezeket az utolsó szép időket. Tenni még egy jó nagy sétát, gyönyörködni. Felfedezni az apró szépségeket, mert ebben is rejlenek csodák.

Új fejezet

Ha most megkérdezné valaki, hogy hogyan érzem magam három szóval tudnám leírni. Fáradt, de jókedvű és boldog. Miért fáradt? Mert úgy érzem, hogy így lassan a hétvége felé kezdenek kimerülni az energia raktáraim, és még messze van a hétvége a feltöltődéséhez. Jókedvű miért, mert még süt a nap, és nagyon szeretem az őszi hangulatot. Miért boldog? Mert kezdem megtalálni itt a helyem. Úgy érzem túllendültem, azon a bőgős, honvágyós első két héten, és egyre jobban érzem magam. Egyre inkább kezdem megtalálni a mindennapi apró kis pozitív dolgokat, még ha az csak annyi is, hogy hercegnős a joghurt doboza. Máris mosolyra hangol. Nem mondom azt, hogy nincsen honvágyam, és hogy nem vágyok vissza a régi megszokott kis környezetembe,de új fejezetet nyitottam. Tiszta lapra kezdtem írni éltem egy újabb szakaszának történetét. Mi változott? Az új dolgok hatására, talán én is változtam. Megtanultam (tanulom), hogy hogyan legyek nyitottabb mások felé. Azt, hogy az életben, ha elakar érni valamit az ember, azonnal tenni kell érte, és nem szabad halogatni. Kezdem érezni, azt, hogy milyen dolog is a felelősség. Nem bántam meg, hogy ide vettek fel. Az élet állít néha akadályokat, de azok azért vannak, hogy legyőzzük. Jelenleg úgy érzem jó úton haladok ez irányba.  Szép lesz visszagondolni sok év elteltével, hogy milyen volt a kezdet. Az ismeretlenség. Mennyire rémisztő volt,de semmi sem olyan félelmetes,  ha a dolgok mögé nézünk

Tervek, emlékek...

Tegnap egy kedvenc számom címe megihletett. Milyen lenne, ha írnék egy bejegyzést az emlékekről. A szám címe Memories, és a Super Junior adja elő, az egyik kedvenc koreai bandám. :) Ma reggel pedig azon gondolkoztam milyen jó lenne papírra (jelen esetben virtuálisan) vetni a jövőbeli terveket. Az ember mindig tervez, álmodik nagyot vagy kicsit, és mindent megtesz azért, hogy elérje a célt. Mi van akkor, ha sikerült? Ha valóra vált az álom? Az ember jó mélyre elraktározza az emlékeibe, hogy lehetőleg, élete végig emlékezzen rá. Később pedig akárhányszor az eszébe jut, valami különös boldogság tölti el, a szépre emlékezve. Emellett pedig rengeteg erőt tud adni a következő álom eléréséhez.
Életem során mindig próbáltam úgy élni, hogy a legszebb emlékeimet jó mélyre tegyem, hogy mindig velem legyenek, a rosszakat pedig kitörölni, hogy még véletlenül se foglalhassanak el helyet a  jók elől. Asszem már  sok szép emléket gyűjtöttem, de még milyen szerencse, hogy ez nem úgy működik, mint a számítógép, hogy,ha megtelt a memória törölni kell néhányat. Végtelen a lehetőségek tárhelye, és sokszor egy apró kis dolog is csodálatos emlék lehet. Gyakran tapasztaltam azt, hogy ha kicsit rosszabb kedvem volt, csak elkezdtem visszagondolni, és valahogy jobb kedvem lett. Én egy végtelenül álmodozó típus vagyok. Egy olyan ember aki imád nagyot álmodni, de kitartóan megküzdeni is azért, hogy az valóra válhasson.  Hogy most jelenleg van-e valami megvalósításra váró álmom? Igen, nem is egy. :) Egy kis kori álmom vált valóra, azzal, hogy egyetemista lettem. Emlékszem rengeteg mindent mondtam,hogy mi leszek, ha nagy leszek. Volt köztük orvos, lakberendező, divattervező... Aztán mikor eljött a választás ideje, egyértelműen és biztosan mondtam azt, hogy én dietetikus szeretnék lenni. Teljesült, de ezzel ki is tűztem magam elé a következő célt. Az biztos, hogy, ha egyszer lesz egy saját házam, lesz egy kristálycsillár a nappalimba. :) Nem, nem ez a fő álmom, ez csak egy kisebb, amit talán nem is lesz nehéz valóra váltani. A fő célom, az, hogy az egyetemet jó eredménnyel elvégezzem, hogy megszerezzem a doktori címet, és, hogy ez idő alatt jól tudjam kezelni az önállóságot, a felnőtté válást. Azt, hogy most már én felelek magamért, és problémákkal nekem kell szembenéznem.
Jó dolog szépen haladni az úton, mindig egy-egy kisebb célt elérni, és közben pedig ezernyi emléket gyűjteni. Meglátni minden napban a csodát, mert a csodák igen is léteznek...

Egy hosszú nap

Nem untatlak Titeket, kedves olvasóim azzal, hogy leírom a napom minden apró kis pillanatát. Ma délelőtt a városban volt elintézni valóm, és míg vártam beültem a Széchenyi tér egyik cukrászdájába. A nevét két okból nem említem, az egyik az az, hogy még ilyen rémesen rossz krémest, mint itt nem ettem, a másik pedig nem fizetnek nekem juttatást, hogy  reklámozzam őket. Szóval beültem egy kávé és egy süti társaságába tanulni. Ez volt az első olyan szombatom, mikor lent maradtam Pécsen, és elmentem a belvárosba. Olyan kellemes érzés volt a cukrászda kiülős teraszán üldögélni, finom kávét szürcsölni, közben pedig figyelni, ahogy nyüzsög körülöttem a város. Érdekes figyelni a sok turistát, akik térképpel a kezükben fedezik fel a belváros látványosságait, eszembe jut ekkor mindig ,hogy pár héttel ezelőtt még én is térképpel a kezembe bolyongtam a város zegzugos utcáin. Az, hogy egy-egy felfedezés, mekkora örömet tud okozni.  A másik pedig amiért szuperek ezek a felfedezések, hogy az ember kincsekre lelhet. Annyi minden  mellett rohanunk el, és ,ha jobban megfigyeljük számos szépségre lelhetünk. Ennek a blognak is ez a fő célja, megosztani veletek ezeket az apróságokat. Megígérem, hamarosan számos fotóval is illusztrálni fogom, csak ennek jelenleg még technikai akadályai vannak. Úgy érzem, hogy eltudom itt képzelni lassan az elkövetkező négy évemet. A legjobb dolgok, akkor történnek mikor az ember nem is számít rá. Optimistán előre, hisz a csodák az apró dolgokban rejlenek. :) Mert a csodák igenis léteznek...

Az első

Az életben mindig elkezdődik egy új dolog. Az ember lapoz egyet a képzeletbeli történetében és egy új tiszta oldalra kezdi el írni élet apró,de annál szebb momentumait. Így teszem én is. Az éltem 180 fokos fordulatot vett azzal, hogy egyetemista lettem. Új város, új otthon, új iskola, új tanulási módszer, új barátok és a nagy ismeretlenség. Ez várt rám szeptember elején. Jelentem egy hónap eltelt és ezek kezdenek megváltozni. Új ezer arcú város, amit egyre jobban ismerek, új egyre szebben kidekorált otthon. Új,de nagyon jó egyetem, és sok-sok új barát. Lassacskán kezdek belerázódni az itteni életbe. Kezdem megtalálni a saját világomat, ahol teljesen önmagam lehetek. Ott ahol, ha éjfélkor rám jön az alkotás vágya, alkothatok. Ott,ahol ezer apró dolog inspirál és ad ihletett a terveim megvalósításához.
Így hát virtuális papírra vetem, mindazt az sok dolgot, ami benyomás tesz rám, a mindennapjaim során. Megosztom azokat a dolgokat, amik elvarázsolnak, és feldobják a mindennapok szürkeségét. Egyszóval lesz itt minden ami kreatív, minden ami egy kicsit egyedi, olyan varázsos, ötletcsenős, kincsfelfedezős.
Indulhat az utazás?! A jegyek érvényesek, a következő állomás csodák földje, mert a csodák igen is léteznek.