Home...

Egy hosszú hónap benne ezer történéssel...ennyi ideje nem voltam itthon. Ám ma végre valahára elérkezett a várva várt nap, amikor is felszállhattam a 11:14-es Budapest Déli pályaudvarig tartó IC-re, és 3 óra alatt haza is robogtam. :D Mit ne mondjak nagyon jó érzés itthon lenni. Annyi sok minden változott, a lakást totálisan kicserélték...már csak néhány új bútor hiányzik,de az is folyamatban van.
Anya már a vonatállomáson várt rám, és nagyon jó volt őt is újra látni, már hiányzott. No persze a cicámat sem hagyhatom ki a felsorolásból. A kis drága azonnal felismert, és egész délután jött oda hozzám játszani, vagy csak pihenni. Eszméletlen sokat nőtt. Kis macskából kamasz macska lett. :D Bár a fülei még mindig nagyok a fejéhez képest. :)
Közeledik az év fénypontja. Legalábbis nekem az év szenzációja a karácsony. Holnap anyával teljes mértékben elkezdjük a készülődést. Az első állomás: sütisütés. Az idei menü hókifli és mézeskalács, no meg majd 24.-én az elmaradhatatlan somlói. A lakásban már a dekorálás egy előre haladtabb fázisban áll, de a gömbök és girlandok a szekrény mélyén várnak, hogy előkerüljenek. Haza jöttem, így ez asszem nem fog sokáig tartani.
Csütörtökön még elintézzük az utolsó vásárlási teendőket. Pénteken pedig közös karácsonyi vásározást és forralt borozást tervezünk.
Jó érzés itthon lenni. Haza értem a nyugalom szigetére. Ez pedig egy darabig most így fog maradni. Januárra, ha minden jól megy kb. csak másfél hétre kell vissza mennem vizsgázni, majd feb.6.-áig itthon lehetek.

Most viszont zárom soraimat. Mindenkinek csodaszép, élményekkel teli karácsonyt kívánok. A karácsony pedig az az időszak amikor a csodák száma megsokszorozódik, mert a csodák igen is léteznek... :)

Amikor eltelik egy hónap...

Ohh jaj...réges-rég nem írtam már. Ezt mélységesen sajnálom, de az utóbbi idők megpróbáltatásai, nem sok lélegzet vételt engedtek.
Nos az első ilyen nagy változás, hogy 3 hónap után új albérletbe költöztem. Új fejezetet nyitottam a pécsi életem c. könyvben, és ennek a fejezetnek a címe: Néha vállalni kell a kockázatot. Nos belevágtam a dologba, és nem bántam meg. Összepakoltam a hónapok alatt apránként lehordott cuccaimat, és elindultam. Mit ne mondjak nagyon sok mindenem volt. Viszont a küldetés sikerrel teljesült. A szobámban szépen elrendezkedtem, kialakítottam a saját kis birodalmam. Ki simultak a ráncok a homlokomon, és teljes mértékben megnyugodtam. Visszatért a biztonság érzetem, és a jókedvem is. Remélem tényleg beválik. Annak nagyon örülök, hogy a lakótársaim nagyon kedvesek, így jól kijövünk, és szerintem a jövőben is így lesz.
A másik dolog pedig, hogy muszáj éjszakákat beáldozva tanulni. Ilyen az egyetemisták élete, ezt gondolom senkinek sem újdonság. :)
13 nap karácsonyig. Nekem ez akkora öröm. Egyre közeledik az év fénypontja. Tiszta karácsonyi hangulatom van, és ha otthon lennék, már tuti a karácsonyi gömbök és girlandok tömegébe úsznék. Persze a karácsonyi dalok sem elhanyagolhatóak, az idei kedvenc Michael Buble új karácsonyi lemeze. Annyira jó, ahogy régi klasszikusokat új hangzásban adja elő.
Nagyon várom, hogy 20.-án délután hazarobogjak az IC-vel, és belevessem magamat a totális karácsonyi készülődésbe. Anya megígérte, hogy hagy nekem sok díszíteni valót.
Nos asszem most zárom e bejegyzést. Mindenkinek kellemes karácsonyi hangolódást kívánok. Hisz közeledik az év legszebb ünnepe ami a legtöbb csodát rejti...mert a csodák igen is léteznek. :)