Egy késői bejegyzés

Sosem írtam még az éjszaka közepén blog bejegyzést, de mivel még nem tudok aludni és nincs jobb dolgom, miért ne.  Az utóbbi időben túl sokat voltam fent hajnalig így a szervezetem teljesen átállt az éjszaka éber másnap délig alvás üzemmódra. Emellett az utóbbi időben több minden is kavarog a fejemben. Fogy az idő. Megint kezd úrrá lenni rajtam az a megfogalmazhatatlan érzés, mint ami azokban a napokban van mielőtt visszatérek Pécsre. Még mindig megrémiszt, az, hogy hirtelen egyedül lettem. Hiába vannak ott a barátok és a kedves lakótársaim, legbelül mégis ilyenkor mindig hiányzik valami. Persze miután belerázódok már tök jó a dolog, csak ez a kétlaki élet nem egyszerű. Mikor az ember már épp hozzászokik egyik környezetéhez egy éles váltással 260 km-t utazik és egy totálisan más ritmusú életbe csöppen. Más elvárásokkal, más teendőkkel és totális felelősséggel. Jó dolog az önállóság,csak nehéz beletanulni úgy, hogy az ember okosan csinálja. Én pedig valahogy elvonulok a világomba inkább megpróbálom megtalálni, azt, hogy mi a legjobb számomra.  Nagyon sokat javult ez az érzés, de még mindig nem veszem nagyon könnyedén az akadályokat. Viszont nem adom fel. Optimista ember vagyok, így még a rosszban is megkeresem a jót. Olyan nincs, hogy nem lehet megtalálni. Semmi sem lehetetlen. Ezalatt pedig rengeteg emléket raktározok el minél mélyebbre, hogy egykor mikor visszagondolok., úgy emlékezzek, mint életem leggyönyörűbb évei. Szóval újra összekapom minden erőmet, és újra belevágok, nem ez lesz az utolsó, de mindig érdemes valamiért vissza menni és szembe nézni az árral, hogy csak előre a cél felé az úton és közben minden széppel gazdagodni.

Jó lesz visszatérve újra találkozni a régen látott barátokkal, újra közös programokat csinálni, jókat sétálni, otthon pihenni, no meg persze tanulni. Jó lesz tudom, mert minden rajtam függ. FIGHTING! :)

alice in wonderland

Aliz csodaországban: az óra és a kulcs.
Hosszabb bronz lánc, ami hordható többféle módon.

Ez pedig a másik ezüst színű Aliz csodaországban ihletésű lánc: a teáskanna és a nyúl.
Bár felül a hintó nem szerepel a történetben,de úgy vélem, hogy nagyon jól kiegészíti a láncot.

Így néz ki a lánc egészében. :)

A láncok elkészítése kb. 20 percbe telt, az alapanyagokat pedig nagyobb gyöngyös boltokban be lehet szerezni. Ami szükséges hozzá egy lánc, ami készen vásárolható. Apró függők tetszés szerint, szalag, és egy kisebb fogó, illetve kis karikák amivel a láncra fel tudjuk fogatni a medálokat. Amint látszik nem nehéz a dolog, és egész olcsón kivitelezhető. Jó alkotást. :)

time...

Eszméletlenül gyorsan telik az idő. Már csak 8 nap van hátra a szünetemből ,majd kezdődik újra a pécsi élet. Nem bánom, hogy vissza kell mennem, mert szeretek ott élni. Persze nagyon tud hiányozni a család és az itthoni élet,de ott is megtaláltam azokat a dolgokat amik szebbé teszik a mindennapokat. Ugye,mert az ilyen apróságokat csak észre kell venni, és minden szebb lesz. :) Emellett várom, hogy újra  elkezdődjön az egyetem is. Tudom, hogy nem lesz egy sétagalopp, de nagyon várom azt, hogy milyen kihívásokat tartogat. Kemény lesz főleg az anatómia és élettan, de azt sikerült megtanulnom az első félévben, ha becsületesen és rendesen készül az ember semmi sem lehetetlen. Szóval most úgy érzem két hét múlva elegendő energiával és lelkesedéssel vágok neki az új félévnek. Fighting! :)
Mióta itthon vagyok (több mint két hete) nagyon jól elvagyok. Különböző programokat csinálok, rengeteg időm jut alkotni, és most még a koreai nyelv tanulására is jut időm. Eléggé nehézkes internetről, főleg, hogy a könyvesboltokban semmi ilyen könyvet nem árulnak. Viszont némi alapot azért így is ellehet sajátítani. Mit hogyan írnak, vagy ejtenek. Vagy megtanulni a számokat. Az pedig már külön feldob,ha egy koreai filmben, dalban v sorozatban felismerek néhány szót, amit sikerült megtanulnom. Így nem adom fel, és remélem valamikor sikerül egy nyelvtanfolyamot is találnom. :)
Nos asszem ezt a 8 napot amíg itthon vagyok érdemes lesz kihasználnom. Befejezni minden kreatív ötletet, találkozni azokkal a barátokkal, akikkel még nem tudtam, és pihenni...pihenni...pihenni.:)

It's time

Az utóbbi időben azt figyeltem meg magamon, hogy amolyan rapszodikusan írok. Visszaolvasva a blogot, túl sok idő telik el két bejegyzés között. Nos ezen mostantól megpróbálok változtatni. Bár sokszor van, hogy elkezdek valamit írni, majd ihlet híján abba hagyom, inkább nem írok semmit, mint,hogy unalmasat. Viszont most itt az ideje, hogy írjak valami újat.
Véget ért az első vizsgaidőszakom. Álmomban sem mertem volna gondolni, még év elején, mikor belevágtam az egyetembe, hogy ennyire jól fog sikerülni. Minden vizsga elsőre meglett, és ráadásul 4-es átlaggal zárom az első félévet. Mit ne mondjak a kezdet nehéz volt, mikor októberben az első  ZH-im nem úgy sikerültek, mint terveztem. Viszont nem adtam fel. Még több erővel kezdetem el a tanulást, és meg is lett az eredménye. Hogy hogyan emlékszem vissza az első vizsgaidőszakomra? Főleg az utolsó hét, embert próbáló erő bevetést igényelt. Hajnali 1-2-ig tanulni, majd reggel 5kor kelni, újra átolvasni, majd vizsgázni menni. Egyre nehezebben bírtam, és a szervezetem is kevésbé reagált a zöld teára. Viszont nincs okom panaszkodni, mert ezek az idők sem úgy maradtak meg az emlékezetemben, mint,ha annyira szörnyű lett volna. Jó érzés az, hogy ez rengeteg energia megtérült a sikerben, és ez pótolhatatlan. A másik pedig, hogy most három hét pihenés vár rám. Ohh az édes semmit tevés. Végre elegendő időm jut a fejemben lévő kreatív ötletek megvalósítására,   lelkiismeret furdalás nélkül délig aludni, és éjszakába nyúlóan filmet nézni. No meg persze azzal a tudattal neki vágni majd a második félévnek, hogy az első sikeres volt.
Hogy mi ennek a sikernek a receptje? Őszintén semmi különleges, bárki képes rá. Az első és legfontosabb az elhatározás. Az, hogy igen is képes vagyok rá. Majd a kitartás, hogy amikor ott áll az ember, hogy mindjárt feladja, akkor összeszorítani a fogakat, és csak előre a célt figyelni. Tanulással, és kitartással bármi elérhető. Ebben nincs semmi stréberség, vagy tanulás megszállottság, pusztán annyi, hogy ezeknek az ismereteknek a tudatában, később sokkal könnyebb lesz boldogulni, hisz az alapok már meglesznek.
Arról nem is beszélve, hogy az utána jövő pihenés, milyen jó érzés. Az elkövetkező három hétben bepótolom mindazokat a dolgokat, amikre mostanság nem nagyon jutott időm. Így a blogomra is megpróbálok minél több időt fordítani, fejlesztgetni, hogy érdemes legyen mindig vissza néznetek.Addig is jó olvasgatást. :)