Kezdődjön!

Köszöntelek kedves Olvasó!
Amint láthatod,rég nem volt élet a blogon, de ez most megváltozik! :) Hadd osszam meg a jó hírt, hogy a blog átalakul. Mostantól nem csak  a kis mindennapi naplószerű beszámolóimról olvashatsz, hanem megosztom Veled is, mi az ami engem inspirál, ami mozgat a mindennapokban. Jártam egy jó helyen,amit szívesen ajánlok másnak is , itt biztos megtalálod. Kipróbáltam egy új receptet, ami nagyon bevált, itt erre is rákereshetsz. Találtam egy új terméket, esetleg leltem néhány hasznos ötletet, ez is megosztom. Légy részese te is, kövesd mindennap, hogy te is inspirációt kaphass! Induljunk, hát együtt!
Sz.

Hello újra...

Az utóbbi időben egy kicsit elvoltam tűnve és nem igazán posztoltam. Ennek több oka volt, egyrészt nem voltak olyan összeszedettek a gondolataim, hogy hosszadalmas beszámolót írjak, másrészt a vizsga időszak alatt kb. meghalni sincs idő. Nos kezdjük az elején. Utoljára 3 hónappal ezelőtt írtam. Azóta sok-sok minden történt, csupa jó dolgok.  Az egyetemen túl vagyok az első évemen. Így utólag vissza gondolva tavaly az érettségi és felvételi macera, semmiség volt ehhez képest. Annyira igaz, hogy nem bekerülni nehéz, hanem bent maradni. Az utóbbi vizsgaidőszak eléggé kemény volt, és olykor úgy éreztem, hogy hiába tanulok éjszakákon és nappalokon át, mégis értelmetlen. De nem volt az, minden jól sikerült, jó átlaggal, és úgy zárhattam az első évemet, igen teljesítettem, jó lett. :) Ez persze nem ment volna egyedül, nagyon sokat segített a körülöttem levő emberek támogatása. Anya és Csaba biztatása és az, hogy Krisz mindig mellettem volt és mindig arra ösztönzött, hogy még egy kicsit tartsak ki, és utána jó lesz, és persze a barátnőim, akikkel együtt küzdöttük végig az egészet. Együtt sírtunk, hol bánatunkba, hol a fáradságtól, de végül mindig a boldogságtól. Így elkezdődött a nagy nyári pihenés. Volt egy szuper szülinapi partim, ahol mindenki itt volt aki fontos a családból. Nagyon szuper volt. Főleg a pasztell színű rózsás gyöngyös torta. De abban a hétvégében nem csak a szülinap volt a legjobb, hanem hogy Krisz is végig itt volt és rengeteg időt tölthettünk együtt. És a hiper-szuper szülinapi ajándék, ami belépő volt a Balaton Soundra. Így ketten, Krisszel bepakoltunk a hátizsákba, felpakoltuk a sátrat, és neki vágtunk fesztiválozni. Pénteken és szombaton voltunk ott, de ez pont elég is volt, mert az időjárás és az eső egy kicsit kifogott rajtunk. Azért a kedvünket ez sem ronthatta el, no meg azt az élmény ami ott volt. A koncertek, a programok, az a hatalmas tömeg (bár néha már nagyon nagyon sokan voltak) és az, hogy közösen buliztunk. Szuper nyári program volt. :) Gyorsan telik az idő, már kb csak egy hónap van hátra és indul újra az egyetem és a pécsi élet. Bár addig is sok program van még. Megyünk anyáékkal is nyaralni még, és persze a tündérmese is folyton új fejezetekkel gazdagodik. :) Szóval a nyáron minden szuperül alakul, és minden nagyon jó. :) Hát ezek a dolgok történtek velem mostanság.

Amikor az idő gyorsan repül...

Pont ma van három hónapja, hogy elkezdődött az életemben a tündérmese. Napról napra új fejezetekkel gazdagodik, közben számos csodaszép emléket gyűjtögetek. Emlékszem februárban ezen a napon már korán kipattant a szemem, és lelkesen kezdtem készülődni, hogy az az napra tervezett sushi-zás a legjobban süljön el. Hát így lett. :) És,hogy miért pont most írok erről, hisz három hónap még nem egy kerek évforduló. Azért, mert ezalatt a három hónap alatt annyi élmény történt már, annyi jó dolog, hogy ezek mindenképpen megérnek legalább egy bejegyzést. Amikor két ember igazán összhangban van, akkor az átlagos hétköznapok is különleges egyedi napokká válnak, hogy az együtt töltött idő minden perce egy külön élmény, és a tudat, hogy valakit nagyon szerethet az ember, és viszont szeretik felbecsülhetetlen. Ilyenkor pedig nem az eltelt idő számít, hogy két hét, 1 hónap, 1 év, 10 év, hanem az ahogy alakulnak a dolgok lépésről lépésre, tökéletesen. :) Az, hogy együtt tehetik meg ezeket a lépéseket.
Szóval igen az idő gyorsan repül, meg kell ragadni minden percét, minden emlékét mélyre kell raktározni, hogy majd egyszer sok idő után közösen visszagondolva is ne megfakult emlékek legyenek.

Amikor valaki igazán hiányzik.

Sok idő eltelt mióta utoljára írtam. Mostanság kicsit inaktívvá váltam az internetes dolgokkal, mivel számos más elfoglaltságom akad. Az utóbbi időben eléggé rákaptam a főzésre. Megláttam, hogy mennyire élvezetes tud lenni úgy,ha az embernek van kinek főznie, így nincs is ennél inspirálóbb, hogy csináljak mindig valami finomat. Egy jó ötlet és némi kreativitás, és a legnehezebb étel is könnyen kivitelezhető. Mikor vásárolni megyek, nagyon szeretek a zöldséges és gyümölcsös pultnál időzni, megszagolni az illatukat, megnézni az élénk színűket, majd ötletelni, hogy ebből mi is lenne jó. A végeredmény pedig aztán magáért beszél. No és persze a siker élmény sem elhanyagolható. Az az érzés, hogy már ezt is tudom, nagyon jó. :) Mostanság leginkább az olasz receptek kezdtek el foglalkoztatni, no ez persze nem csak úgy jött. Külön kérésre kezdtem el belemélyedni az olasz receptek világába, és nem bántam meg.
Mióta itthon vagyok egy hete egy kicsit elhanyagoltam ezt a hobbimat. Itthon más dolgok kerülnek előtérbe. És az sem elhanyagolható szempont,hogy akinek főzni szoktam most nem jöhetett velem. Hiányzik is ám, napról napra jobban,és nem csak azért, mert így nem tudok neki főzni. Furcsa két hetet külön tölteni,de ilyen, ha két külön helyen lakunk. Azért igyekszem nem szomorkodni, mivel vasárnap újra láthatom. Várom már nagyon.:) Addig is kihasználom minden percét az itthon töltött időnek. Erőt gyűjtök a következő vizsgaidőszakra, találkozok a rég nem látott barátnőimmel, és ami a legfontosabb, hogy a családommal is minél több időt töltök, hisz őket is rég nem láttam már, és hiányoztak nagyon.

hello in my world

Újra itt, új inspirációkkal. Három szóban tudnám jellemezni most a hangulatom: Csodásan érzem magam. :) Minden olyan harmónikussá vált, és nap mint nap milliónyi apró kis örömök érnek. Valami van a levegőben. Ez biztos itt a tavasz. Itt az idő újra felfrissülni, és élvezni az életet. A napsütés valahogy mindig olyan jó kedvre deríti. No és persze nincs is annál jobb, mikor egy kellemes helyen a napsütésben ücsörögni egy padon, egy másik, nagyon kedves és fontos ember társaságában. Ezután pedig kellemes hosszú sétát tenni hazafelé közösen. Az ilyen apróságnak tűnő, ám mégis hatalmas értékkel bíró dolgok, az ember egész napját széppé teszik.  Kihívások mindig lesznek, most is vannak, de szembe nézni velük és legyőzni így sokkal könnyebb, mint amúgy lenne. Nem panaszkodom, hogy az egyetem sok energiát elvesz, hogy a tanulás már most a szorgalmi időszakban igen csak feszített tempójú, vagy, hogy nehéz lenne az önálló élet. Csak előre nézek és haladok vidáman. Így könnyebb is elérni a kitűzött célt, mert nincs közben ezer dolog, ami kizökkentene. Most,hogy itt a jó idő ez még könnyebb. Már nem lesz olyan szörnyű reggelente besétálni az egyetemre, mert nincsenek dermesztő mínuszok, és jó lesz,hogy délutánonként nem rögtön haza kell rohanni, hanem még lehet tenni egy kellemes sétát, vagy leülni egy parkban.
Nos asszem már egész jól megtaláltam a helyem itt Pécsen. Egyre több minden köt ide, és már van olyan fontos dolog, amiért mindenképp érdemes itt élnem. :)

A tündérmesék léteznek

Jó ideje nem írtam.  Sok minden történt az utolsó bejegyzés óta. Az életem újra felpezsdült, és megkezdődtek a szorgos hétköznapok. Immáron már a második hetet tudhatom magam mögött, de még a több, mint 3 hetes pihenőből nehezen sikerül visszaállnom a reggeli korán kelésekre, és egész napos talpon levésekre. Főleg az első hét volt kegyetlen. 6:25 ilyenkor mindig olyan koránnak tűnik. Bár ilyen az élet. Jó itt lenni újra. Hiányoztak a barátok, akiket több hétig nem láttam , hiányoztak a közös programok és hiányzott az itteni kis birodalmam. No nem mind ha otthon nem szeretnék lenni, sőt otthon van csak igazán jó dolgom. Viszont hiányzott az itteni nyüzsgés. Két hete vagyok már itt, de egyenlőre nincs honvágyam. Ez biztos jó pár dolognak betudható, ami mostanság történt velem. Megtaláltam a harmóniát és jó érzés boldognak lenni. Ilyenkor szokták asszem azt mondani, hogy az élet szép. Igen az, még ha odakint mínuszok röpködnek és a buszmegállóban térdig ér a hó kupac. Mindez nem fontos, ha az ember boldogan és vidáman ébred, szép gondolatokkal. Mindig is az az ember voltam, aki a legkisebb dolognak is nagyon tud örülni. Mindig is törekedtem arra, hogy felkutassam azokat az apróságokat is amik feldobják az ember napját, amik mosolyra hangolják. És most eljött az az idő, amikor ezt nem kell kutatnom, természetesen jön. Nem tántorítja el a jó kedvemet szürke reggel, és nem törli le a mosolyomat egy hóátfúvás. :) Hogy miért nem? Mert belülről jön, ez a harmónia, és puszta felszínes dolgok ezt nem érik el. Szóval jó itt lenni újra, jó mindennap mosolyogni, hisz a  lelkünkből jövő napsugár a legzordabb időt is beragyogja. :)

Egy késői bejegyzés

Sosem írtam még az éjszaka közepén blog bejegyzést, de mivel még nem tudok aludni és nincs jobb dolgom, miért ne.  Az utóbbi időben túl sokat voltam fent hajnalig így a szervezetem teljesen átállt az éjszaka éber másnap délig alvás üzemmódra. Emellett az utóbbi időben több minden is kavarog a fejemben. Fogy az idő. Megint kezd úrrá lenni rajtam az a megfogalmazhatatlan érzés, mint ami azokban a napokban van mielőtt visszatérek Pécsre. Még mindig megrémiszt, az, hogy hirtelen egyedül lettem. Hiába vannak ott a barátok és a kedves lakótársaim, legbelül mégis ilyenkor mindig hiányzik valami. Persze miután belerázódok már tök jó a dolog, csak ez a kétlaki élet nem egyszerű. Mikor az ember már épp hozzászokik egyik környezetéhez egy éles váltással 260 km-t utazik és egy totálisan más ritmusú életbe csöppen. Más elvárásokkal, más teendőkkel és totális felelősséggel. Jó dolog az önállóság,csak nehéz beletanulni úgy, hogy az ember okosan csinálja. Én pedig valahogy elvonulok a világomba inkább megpróbálom megtalálni, azt, hogy mi a legjobb számomra.  Nagyon sokat javult ez az érzés, de még mindig nem veszem nagyon könnyedén az akadályokat. Viszont nem adom fel. Optimista ember vagyok, így még a rosszban is megkeresem a jót. Olyan nincs, hogy nem lehet megtalálni. Semmi sem lehetetlen. Ezalatt pedig rengeteg emléket raktározok el minél mélyebbre, hogy egykor mikor visszagondolok., úgy emlékezzek, mint életem leggyönyörűbb évei. Szóval újra összekapom minden erőmet, és újra belevágok, nem ez lesz az utolsó, de mindig érdemes valamiért vissza menni és szembe nézni az árral, hogy csak előre a cél felé az úton és közben minden széppel gazdagodni.

Jó lesz visszatérve újra találkozni a régen látott barátokkal, újra közös programokat csinálni, jókat sétálni, otthon pihenni, no meg persze tanulni. Jó lesz tudom, mert minden rajtam függ. FIGHTING! :)