hello in my world

Újra itt, új inspirációkkal. Három szóban tudnám jellemezni most a hangulatom: Csodásan érzem magam. :) Minden olyan harmónikussá vált, és nap mint nap milliónyi apró kis örömök érnek. Valami van a levegőben. Ez biztos itt a tavasz. Itt az idő újra felfrissülni, és élvezni az életet. A napsütés valahogy mindig olyan jó kedvre deríti. No és persze nincs is annál jobb, mikor egy kellemes helyen a napsütésben ücsörögni egy padon, egy másik, nagyon kedves és fontos ember társaságában. Ezután pedig kellemes hosszú sétát tenni hazafelé közösen. Az ilyen apróságnak tűnő, ám mégis hatalmas értékkel bíró dolgok, az ember egész napját széppé teszik.  Kihívások mindig lesznek, most is vannak, de szembe nézni velük és legyőzni így sokkal könnyebb, mint amúgy lenne. Nem panaszkodom, hogy az egyetem sok energiát elvesz, hogy a tanulás már most a szorgalmi időszakban igen csak feszített tempójú, vagy, hogy nehéz lenne az önálló élet. Csak előre nézek és haladok vidáman. Így könnyebb is elérni a kitűzött célt, mert nincs közben ezer dolog, ami kizökkentene. Most,hogy itt a jó idő ez még könnyebb. Már nem lesz olyan szörnyű reggelente besétálni az egyetemre, mert nincsenek dermesztő mínuszok, és jó lesz,hogy délutánonként nem rögtön haza kell rohanni, hanem még lehet tenni egy kellemes sétát, vagy leülni egy parkban.
Nos asszem már egész jól megtaláltam a helyem itt Pécsen. Egyre több minden köt ide, és már van olyan fontos dolog, amiért mindenképp érdemes itt élnem. :)

A tündérmesék léteznek

Jó ideje nem írtam.  Sok minden történt az utolsó bejegyzés óta. Az életem újra felpezsdült, és megkezdődtek a szorgos hétköznapok. Immáron már a második hetet tudhatom magam mögött, de még a több, mint 3 hetes pihenőből nehezen sikerül visszaállnom a reggeli korán kelésekre, és egész napos talpon levésekre. Főleg az első hét volt kegyetlen. 6:25 ilyenkor mindig olyan koránnak tűnik. Bár ilyen az élet. Jó itt lenni újra. Hiányoztak a barátok, akiket több hétig nem láttam , hiányoztak a közös programok és hiányzott az itteni kis birodalmam. No nem mind ha otthon nem szeretnék lenni, sőt otthon van csak igazán jó dolgom. Viszont hiányzott az itteni nyüzsgés. Két hete vagyok már itt, de egyenlőre nincs honvágyam. Ez biztos jó pár dolognak betudható, ami mostanság történt velem. Megtaláltam a harmóniát és jó érzés boldognak lenni. Ilyenkor szokták asszem azt mondani, hogy az élet szép. Igen az, még ha odakint mínuszok röpködnek és a buszmegállóban térdig ér a hó kupac. Mindez nem fontos, ha az ember boldogan és vidáman ébred, szép gondolatokkal. Mindig is az az ember voltam, aki a legkisebb dolognak is nagyon tud örülni. Mindig is törekedtem arra, hogy felkutassam azokat az apróságokat is amik feldobják az ember napját, amik mosolyra hangolják. És most eljött az az idő, amikor ezt nem kell kutatnom, természetesen jön. Nem tántorítja el a jó kedvemet szürke reggel, és nem törli le a mosolyomat egy hóátfúvás. :) Hogy miért nem? Mert belülről jön, ez a harmónia, és puszta felszínes dolgok ezt nem érik el. Szóval jó itt lenni újra, jó mindennap mosolyogni, hisz a  lelkünkből jövő napsugár a legzordabb időt is beragyogja. :)